🗺 Ha még nem, itt a tökéletes pillanat, hiszen ma van a Turizmus Világnapja! (szeptember 27.) 🌍
A legtöbben talán azt válaszolnák a fenti kérdésre, hogy az újdonság miatt: az új ingerek felráznak, inspirálnak, kimozdítanak a komfortzónánkból, új perspektívát nyújtanak sokszor nem csak a külvilágra, de saját magunkra nézve is. Hiszen új helyzetekben, új társaságban, új kihívásokkal szembesülve olyan oldalunkkal találkozhatunk, ami a megszokott közegünkben talán sosem jött volna elő. Így az utazás a fizikai helyváltoztatással együtt egyben belső utazás is: lehetőséget teremt a világ jobb megismerésére, és egyben önmagunk megértéséhez is közelebb juthatunk.
A filozófus Alain de Botton (The Art of Travel) szerint a kimozdulás, a hétköznapokból való menekülés vágyában sokszor bennevan az önmagunktól való „menekülés” reménye is. Arra számítunk, hogy egy színesebb, napsütésesebb, vidámabb, ízekben és élményekben gazdagabb helyen mi magunk is boldogabb, nyugodtabb, kellemesebb „verziónkká” válunk majd.
🛬 Ugyanakkor a filozófus arra is rámutat, hogy minden repülőn, ami leszáll egy városban – bármelyik városban a világon -, alapvetően kétféle ember utazik: azok, akik hazaérkeznek valahonnan, és melankóliával készülnek a „szürke hétköznapok rutinjába” való visszatérésre, és azok, akik látogatóba jönnek, tele kíváncsisággal és izgatottsággal, hogy felfedezzenek egy számukra új helyet. Pontosan ugyanoda érkeznek, ugyanabba a környezetbe, ugyanazok közé az emberek közé, mégis teljesen mások a várakozásaik, és ennek következtében az élményeik is teljesen mások lesznek!
Mi akadályoz hát minket abban, hogy a saját országunkra, városunkra, sőt akár a mindennapi környezetünkre, az ismerős utcákra, arcokra, szokásokra, épületekre és élővilágra is épp azzal a nyitottsággal és kíváncsisággal tekintsünk, mint a messzeföldről érkezett utazó, akinek minden, ami számunkra hétköznapi, „egzotikusnak” számít? Hiszen az, hogy hogyan érezzük magunkat egy helyen, sokszor a legkevésbé magától a helytől függ, és sokkal inkább attól, milyen szemmel nézzük azt, milyen jelentést tulajdonítunk a minket érő ingereknek.
Sokszor még a számunkra valóban „egzotikus” közegekben is az adja a legtöbbet, ha felemeljük a tekintetünket az útikalauzból, ha két lépéssel arrébb megyünk a turisták által taposott ösvénytől, ami a múzeumtól az étteremig, a szuvenirárustól a szállodáig vezet, és csak megállunk, figyelünk és igazán „befogadjuk” a környezetet: észrevesszük az apró részleteket, amik nem a „lenyűgözés” céljából vannak ott — egyszerűen részei a hely, az adott kultúra esszenciájának, legyen szó akár ember alkotta, akár természetes dolgokról.
Lássuk be: nem kell ezért az élményért, az új ingerekért, ismeretekért többezer kilométert utazni: rengeteg kaland és újdonság vár ránk, akár karnyújtásnyira is, ha az „utazó” szemével nézünk világunkra. 
