3. Pálinka
Amiből lekvár készül, abból pálinkát is lehet főzni – tartja a mondás. Gyümölcsből pedig Szatmárban sok terem. Hagyományosan alma és szilva, de bőségesen van erre meggy, bodza és körte is. A barackfák nem szeretik ezt a talajt és időjárást, jó barackért a Zemplénbe (Gönc környéke) vagy Kecskemétre kell menni. Régen szinte minden falunak volt pálinkafőzdéje, a környéken a leghíresebb a panyolai és a tarpai párolda, de a szamosangyalosi is kezd felzárkózni hozzájuk. Errefelé kisüsti módszerrel készítik a pálinkát, kétszer párolják le, elvéve az első és az utolsó lecsurgó párlatot (réz eleje és réz vége). A pálinka kizárólag Magyarországon termett gyümölcsből készülhet, itthon feldolgozva, minimum 37,5 százalékos alkoholtartalommal. Ha méz, fűszer vagy bármi más kerül bele, elveszti pálinka jellegét, és párlatnak nevezendő.
A térségnek két földrajzi eredetvédett pálinkája is van, a Szatmári szilva és a Szabolcsi alma. Mindkettőhöz csak meghatározott termőterületről származhat a gyümölcs. A szilva esetében a gyümölcs fajtáját is kikötötték: Nemtudom vagy Besztercei szilva a legjobb, a Békésben jellemző vörösszilvából nem készülhet.
Tudtad?
Leginkább a Zwack Vilmos körte nevű termékének köszönhető, hogy Magyarországon törvény kezdte szabályozni a pálinka szó használatát. A panyolai pálinkafőzde azért jött létre, mert három csóró barátnak lerobbant az autója a téli hidegben a svájci határon. Ha kíváncsi vagy a teljes történetre, kérdezd meg Zsuzsát, és elmeséli!
