Szatmári kalandok: Cégénydányádi kavalkád
Tartalom
1. A kovács
MMegszoktuk, hogy megveszünk valamit, aztán hamar tönkremegy vagy megunjuk – és könnyen hozzájutunk az újhoz. Lassan minden hamisítvány lesz, ami nem Kínából érkezik tömegesen, konténerekbe zárva. A paraszti, szegény világban nem létezett ilyen – nagyon megbecsülték, ha valami tartós és megbízható. A jó vas pedig ilyen – a mai napig. Szatmárban most is él még ez a hagyomány: jobban szeretik az itt élők a természetes anyagokat, látják és megbecsülik a kézműves tárgyakra fordított időt és energiát. A kovácsok száma mára megfogyatkozott, de az állattartás bőven ad munkát a patkolókovácsoknak és a kovácsolt, kézműves kések, balták, lakásdíszítő eszközök ma is népszerűek. Nehéz munka a tűzzel és a vassal bánni, nem csoda, ha ma már kevesen értenek a kovácsmesterséghez.
Dusnoki Gergely kedvtelésből kezdett a tüzes vassal foglalkozni, bő tíz éve. Élvezi, hogy minden egyes tárgy, ami a keze alól kikerül, egyedi lesz.
Tudtad?
Eltűnőfélben van, de még ma is láthatunk régi szekereket hazafelé tartani a határból, jól megpakolva szénával. Mátészalkán a Szatmári Múzeumban található egy látványos kocsigyűjtemény – a szántól a hintóig. A kocsivasalás külön tudomány volt, ha valaki eljut a múzeumba, érdemes a kocsivasalatokat külön megfigyelni. Mesteri munkák.
2. Állattartás, sajtkészítés
Harminc éve hatalmas csordák jellemezték Szatmár aprófalvait. Napnyugtakor, amikor hazaballagott a csorda, megálltak az autók, a buszok, amíg a bocik meg nem találták a saját istállóikat. Naponta kétszer fejték őket, minden háznál volt szinte szarvasmarha. Ha jól figyeltek, a falvakban még mindig láthatjátok a ma már használaton kívüli, néhol dűledező tejcsarnokokat, ahol a tejet reggel és este átvették. A fejés után összejött a csarnoknál a falu apraja-nagyja, ez volt a falusi facebook, csak élőben ment a hírcsere. Lehetett háztól friss tejet, túrót, vajat kapni, és volt, aki sajtot is készített. Aztán megnehezedett a fejőstehenek házi tartása. Húsz éve felszámolták a nagy csordákat, ipari állattartó telepek jöttek létre, és ritkaságszámba megy, hogy valaki még ezzel foglalkozik.
Polyákné Bene Szilvia sajtjait érdemes megkóstolni, többfélét készít, a parenyica típusúakat sokszor a Szatmárban termő, aszalt gyümölcsökkel gazdagítja. Szilvi nem csak sajtot készít, az állatokat is ő neveli-feji. Pontosan tudja, miből lesz a sajt – ugyanis a jó takarmányt érezni a tej és a sajt ízén. A helyiek tudják, mi a jó, és szívesen vásárolnak tőle. Nincs honlap, nincs benchmarking és brainstorming sem szükséges ahhoz, hogy alakuljon a következő nap, mert mindegyik egyforma: hajnalban kelni, ellátni az állatokat és az egész napos munka után fáradtan elaludni.
Tudtad?
Az önfenntartó gazdálkodás divatos kifejezés, de megvalósítani nagyon kemény munka. Az állattartás helyhez köti a gazdát: ha van segítsége, egy-két napra el tud menni az állatai mellől, de nincs ünnep és nincs nyaralás – mert a fejősteheneknek senki nem szól, hogy karácsony vagy ünnepnap van. Helyben kell lenni, helyt kell állni. Mindennek – így a fejésnek és a sajtkészítésnek is pontos ideje van, a sajtkészítés nagyon alapos tudást és odafigyelést igényel. A Szatmárban élő emberek gondosak és figyelmesek. Útban Vásárosnamény felé figyeld meg a legelőket – látsz majd hosszan elnyúló réteket, itt-ott egy-egy nagyobb fával a közepén. A legenda szerint van, amelyik Rákóczi kurucainak sírját jelöli, a valóságban praktikus szerepük van: a nyári, nagy melegben árnyékukban hűsölnek az állatok. Hagyásfás legelőknek is nevezik őket.
3. Pálinka
Amiből lekvár készül, abból pálinkát is lehet főzni – tartja a mondás. Gyümölcsből pedig Szatmárban sok terem. Hagyományosan alma és szilva, de bőségesen van erre meggy, bodza és körte is. A barackfák nem szeretik ezt a talajt és időjárást, jó barackért a Zemplénbe (Gönc környéke) vagy Kecskemétre kell menni. Régen szinte minden falunak volt pálinkafőzdéje, a környéken a leghíresebb a panyolai és a tarpai párolda, de a szamosangyalosi is kezd felzárkózni hozzájuk. Errefelé kisüsti módszerrel készítik a pálinkát, kétszer párolják le, elvéve az első és az utolsó lecsurgó párlatot (réz eleje és réz vége). A pálinka kizárólag Magyarországon termett gyümölcsből készülhet, itthon feldolgozva, minimum 37,5 százalékos alkoholtartalommal. Ha méz, fűszer vagy bármi más kerül bele, elveszti pálinka jellegét, és párlatnak nevezendő.
A térségnek két földrajzi eredetvédett pálinkája is van, a Szatmári szilva és a Szabolcsi alma. Mindkettőhöz csak meghatározott termőterületről származhat a gyümölcs. A szilva esetében a gyümölcs fajtáját is kikötötték: Nemtudom vagy Besztercei szilva a legjobb, a Békésben jellemző vörösszilvából nem készülhet.
Tudtad?
Leginkább a Zwack Vilmos körte nevű termékének köszönhető, hogy Magyarországon törvény kezdte szabályozni a pálinka szó használatát. A panyolai pálinkafőzde azért jött létre, mert három csóró barátnak lerobbant az autója a téli hidegben a svájci határon. Ha kíváncsi vagy a teljes történetre, kérdezd meg Zsuzsát, és elmeséli!
4. Lovas hagyományok
Egyrészt az állattartásról már szóltunk – keresd meg az ezzel kapcsolatos Unicumos üveget! Kiegészítjük most azzal, hogy amit látsz, az nem egyszerű lovasbemutató. Egyrészt a hagyományos gazdálkodáshoz lónak és szekérnek lennie kellett – akinek nincs traktorja, ma is ezzel jár a határba. Másrészt komoly hagyománya van errefelé a lovas virtusnak. A közeli Tarpáról származik Esze Tamás, aki II. Rákóczi Ferenc népi kuruc seregének vezetője. Sokan tartanak lovakat, vannak híres, díjnyertes fogathajtói és lovai ennek a vidéknek.
Szabó András hagyományőrző, lovas és lovasíjász ember. Amit ő nem tud a lovakról, az nem is létezik. Ő a Szabó Lovasudvar gazdája, ahol az állatai mellett jurtát épít, oktatással foglalkozik, nomád táborokat szervez, szakértője a honfoglalás kori hadászatnak, aki a környék iskoláiba is elvitte a lovaskultúrát és lovasíjászatot. Két évtizede alapítója volt a Fehérgyarmati Lovassport Egyesületnek és a Kürtgyarmat Hagyományőrző Íjász Egyesületnek. Több filmben is szerepelt, a környéket nagyon szerető és ismerő Zsigmond Dezső rendezésében. A természettel harmóniában élő ember, aki nem csak rengeteg bemutatón és versenyen vesz részt, hanem fontosnak tartja a lovas szellemiség és értékrend továbbadását is. Hogy ez mi pontosan? Kérdezd meg tőle!
https://wfea.world/magyarorszag/szabo-andras/
Tudtad?
A legenda szerint Attila sírja a temetéskor elterelt Tisza medrében található – valószínűleg az akkori hagyományok szerint lovaival együtt temették el. Az Észak-Alföldön feltárt honfoglalás kori sírok is utalnak arra, mekkora becsben tartották őseink a lovakat.
5. Madarak és fák
Láthatjátok, hogy Szatmárban a Természet az úr. Errefelé nincsenek nagy, ipari üzemek, a Vásárosnaménytól Cégénydányádig vezető úton csupa apró településen jöttetek keresztül – ez a jellemző erre a vidékre. Van, ahol alig kétszáz ember lakik. A természetes környezet látványa, a rendszeresen visszatérő gólyák, a harkály, a búbos banka, a jégmadár, a szürke gém és a gyurgyalag mindennapos látvány. Este közlekedve vigyázni kell, mert hol egy-két őz, fácán, esetleg sünök vonulnak át az úton előttünk, hol róka szeme villan a bokrok mögül. A nábrádi iskola előtt álló, öreg fán rengeteg fülesbagyoly szokott üldögélni – amelyik diák unja a matekórát, ezek számolásával szórakoztathatja magát. A ragadozó madarak is kedvelik ezt a vidéket.
Kiss Balázs régóta foglalkozik környezeti neveléssel – Cégénydányádba két barátjával, egy ölyvvel és egy nagy afrikai uhuval érkezett bemutatót tartani. Meg is foghatjátok, kézbe is vehetitek ezeket a madarakat. Beszélgessetek Balázzsal, rengeteg érdekességet tud mesélni ezekről a madarakról – és másokról is!
Tudtad?
A cégénydányádi kastély kiállításán a környék állathangjait is meghallgathatod. Az egyik legkülönösebb a harisé, mely védett madár. Szépnek nem mondható, éles, jellegzetes és kissé reszelős, messzire elhallatszik. Itt, Szatmár-Beregben van az ország egyik legnagyobb fészkelő állománya.
6. Kenyérsütés, malmok
A kenyeret régen persze mindenki magának sütötte, péntek volt a kenyérsütés napja, és egy hétre elegendőt készítettek. Az asszonyok dolga volt, lány addig nem tudott tisztességgel férjhez menni, amíg a kemencefűtés-kenyérsütés nem ment neki. Bár a Covid19 alatt majdnem mindenki házi pékké sütötte magát kínjában, el is fogyott a boltokból az élesztő, a hagyományos kenyérsütés nem ilyen egyszerű.
Vegyük rögtön a kemencét! A kemence kellő hőfokra való felfűtése nem egyszerű mutatvány. Ehhez általában kórót (kukoricaszár), vékony gallyakat használtak – a fa akkor is értékes anyag volt. A kenyér korábban kovásszal és nem élesztővel készült, melybe ezen a területen sokszor a komló terméséből is kevertek. A kovász élő anyag, folyamatosan figyelni kell rá, etetni szükséges. Túl melegben és túl hidegben nem működik jól. A kovásszal készült kenyér elkészítési ideje sokkal hosszabb. A kenyereket egyszerre sütötték ki – a kemence méretétől függően ötöt-nyolcat. Ahogy hűlt a kemence, belekerült az egyik legfinomabb étel: az egyszerű kenyérlángos. A tészta maradékából készült, és libazsírral vagy tejföllel megkenve, hagymával, frissen fogyasztják. Úri verziója a töki pompos, különböző feltétekkel. A mai nap egyik állomásán te is kipróbálhatod a kemencés sütést, Ecsedi Melinda megmutatja neked, hogy kell ezt csinálni.
Melinda ismeri a hagyományos, önellátó, természethez közeli élet elemeit. Párjával, Szabó Andrással állatokat tartanak, gazdaságukban sok mindent maguk termesztenek, a nyári konyhájában a kemence mellett egy hagyományos sparhelt is áll.
Tudtad?
A lisztet a környék malmai őrölték-szitálták, minél módosabb volt a gazda, annál fehérebbet. Ma az egyik legszebb vízimalmot Magyarországon itt, a közelben láthatod: Túristvándiban. Működőképes, de csak évente egyszer őrölnek benne gabonát, a Nemzetközi Molnártalálkozó idején. A malom házigazdája, Pogány Károly egy negyven éves Simson Schwalbéval jár be a malomba – aminek kutya baja. Már többször meg szerettük volna venni tőle, de nem adja…
7. Szatmári gasztro
Magyarországnak nincsenek regionális ételei. Ha elmegyünk az Őrségbe, megkóstoljuk a tökös-mákos rétest és a dödöllét, de itt véget is ért a történet. A palócoknál ott a krumplilángos, a sváboknál a strudli, de nincs olyan tájegységünk, mely önálló, karakteres gasztronómiával, két-három saját ételnél többel rendelkezik. Kivéve Szatmárt. Itt olyan ételeket esznek, melyekről az ország más részein még csak nem is hallottak. Egy részük az erdélyi konyha ételeihez hasonlít, ilyen a tejes és a kacsamájas puliszka például. Külön iskolája van a töltött káposztának – rendszeresen össze is vesznek a hívei, hogy melyik az igazi. A hajdúságitól eltérően nem savanyú, hanem lapos, édes káposztába töltik, nem rizzsel, hanem kukoricadarával készül és paradicsomlével öntik nyakon. Az ételek nevei is viccesek: káposztás paszuly, mocskos tészta, rongyos lapótya, kukó, oltott kása, lesi pecsenye, cinkepuliszka, pezsgős pogácsa, töltike, almás porlós. Ha tudni szeretnéd, mik ezek, keresd meg Zsuzsát, Beát vagy Melindát, és elmesélik.
Tudtad?
Minden évben megrendezik Szatmárcsekén a Cinkefőző versenyt. Volt, hogy az állatvédők felháborodtak és be akarták tiltatni a rendezvényt. Fogalmuk sem volt róla, hogy nem a szegény kis madarak kerülnek a fazékba. Tanulság: nem árt olvasni és utánanézni dolgoknak, mielőtt forradalmat indítunk.
8. Tisza, Szamos, Túr
Szatmár-Bereg vizekben-folyókban nagyon gazdag. És még gazdagabb volt, mielőtt a Tiszát szabályozták. A Tisza Ukrajnában ered, ott még raftingolni lehet rajta, olyan sebes sodrású. Az Alföldet elérve lustává vált, számtalan kanyarral, holtággal – ezeket 1846-tól kezdve elkezdték szabályozni-levágni-kiegyenesíteni. Teljesen másképp nézett ki akkoriban a táj: rengeteg vizes terület, zsombék, láp, a szigeteken nomád pákászok éltek, a folyók hátán áthatolhatatlan, sűrű erdők álltak. A folyók gyakran ,megáradtak, olyankor a kis vályogházakat teljesen elmosta a víz. Korábban a Tisza 1419 km hosszú volt, ez most 962 km-re csökkent. A szabályozást a velencei Pietro Paleocapa vezette, aki az olasz Pó folyót is megregulázta. A folyó esése, sebessége is majdnem kétszeresére nőtt. A cammogó Tisza szaporábbá tételének komoly következménye lett. A szabályozás előtt közel két hónap alatt ért le az ár a Szamostól Szegedig, s ennek ideje rövidült egy-két hetesre. A Tisza mellett a Szamos, a Túr és a Kraszna is meghatározó.
Tudtad?
Nyáron rengeteg a vízitúrázó, akik a Tiszán Tiszabecstől indulva eveznek – amíg a kedvük tart, akár Vásárosnaményig. Nyaranta a folyó homokpadokat épít, ezeken olyan sátorozni, mintha saját szigeted lenne. A Tisza-töltésen szinte végig kerékpárút húzódik, a táj gyönyörű: hol egy fácán, hol egy őz, hol egy nyuszi szalad előtted. Sokkal izgalmasabb az Öreg-Túron kenuzni. A Túr folyó eredeti szakasza csodálatos, vadregényes, szuper vízitúrás hely.
9. Kurta kocsma
Petőfi nagy kalandor volt, és Szatmárban éltek a cimborái, így gyakran járt erre. Báró Luby Zsigmondnál többször vendégeskedett, ilyenkor kijárt a folyókhoz (állítólag leginkább a kocsmákba, azok alaposan lekötötték) is. A Tiszánál című versének színhelye („ott, hol a Kis Túr siet beléje…”) Luby Zsigmond kastélyától nem messze található, Kisarban. Egy több száz éves fát itt Petőfi fájaként tartanak számon. A fába villám csapott, maradt benne élet: egy kis ága újra kihajtott, nem pusztította el a tűz teljesen. A kurta kocsma pedig valószínűleg Tunyogmatolcson állt.
Tudtad?
Kisarban Luby báró egykori kastélya majdnem összeomlott (volt itt iskola, szociális otthon, raktár és istálló is), a falu szégyene volt. Pár éve felújították, egy hatalmas, ősz elejéig virágzó történelmi rózsakert övezi, a kertben pedig pávák sétálgatnak. A ház felújításakor egy kis fekete kóbor kutya csapódott a munkásokhoz, aztán ő lett a kastély őrzője. Margitnak nevezték, mint Luby báró lányát, aki annyit nézte-kérdezgette a saját napszámosaikat, legszívesebben a földeken töltve az idejét, hogy néprajzkutató lett belőle.
10. Kölcsey-Kende kúria
Ha átsétálsz a szomszéd utcába, ott találod a Kölcsey-Kende család egykori lakhelyét. Rokonságban álltak a Himnusz szerzőjével, Kölcsey Ferenccel, aki nem messze, Szatmárcsekén lakott. Ő írta azt a négysoros kis verset is, amely a kúria bejárata fölött olvasható. Keresd meg te is! A család a II. világháborúig lakta a kastélyt, aztán ment, ki merre tudott. Utána itt gyermekotthon volt, egészen 2004-ig. A kastély berendezésével ugyanaz történt, mint az összes kastélyéval Magyarországon: széthordták, ellopták, tönkrement. Hatalmas és gazdag könyvtára volt, azt a szovjetek égették el. 2004 óta a Hortobágyi Nemzeti Park helyi irodája működik itt. Aki bemegy, több kiállítást is láthat: a család történetéről, a szatmári gasztronómiáról, a környék természeti értékeiről.
Tudtad?
Kende Zsigmond építtette a túristvándi vizimalmot is, mely ma is működőképes ipartörténeti műemlék. Csodás helyen áll az is, a Túr vize hajtja a kerekeket. Ha a gondnok Karcsinak jó kedve van, beindítja a látogatóknak.
11. Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender
Nem vicc, a terület a kendertermesztés központja volt. A kenderigény nem a holland hippiktől, hanem a helyi parasztoktól származott: ebből készültek a kötelek, zsákok, ponyvák, durvább textilek. A kender kemény szárát hasznosították: először vízben áztatták, majd megtörték (tilolták), aztán szöszt készítettek, megfonták, felgombolyították és télen a fonóban megszőtték. Sok parasztházban maradtak meg a kenderfeldolgozás eszközei. Beregdarócon a tájházban meg lehet ezeket nézni, itt a mai napig fonnak és szőnek. Ne csodálkozzon senki, ha a növénnyel találkozik: a nyugdíjasok termesztik. (Nem nyugdíjkiegészítés! Hagyomány.)
Tudtad?
A kender és a kannabisz között alapvető eltérés, hogy előbbi nem tartalmaz THC-t. A kender a világ egyik legrégebbi haszonnövénye. A kozmetikai ipar is használja, a bőr és a haj nagy barátja.
12. Cigi és benzin: csempészút Szatmár-Beregben
Ha már bennfenntesek vagyunk errefelé, beszélgessünk az élet kevésbé napos oldaláról is. Az nem titok, hogy a határ menti területek sokszor válnak a csempészek kedvenc útvonalává. Határból errefelé azonban több is van. Romániában az árak a hazai árakhoz hasonlatosak, így onnan esetleg pár üveg áfonyapálinkát dugdos az ember, ha hazafelé utazik – igaz, nincs is kimondott határellenőrzés. Bezzeg Ukrajna felé! Egy időben a benzin volt nagy üzlet, akkoriban amerikai lakóautókkal fordultak a csempészek naponta többször. Elég furcsa látvány volt ezeknek az autóknak a felbukkanása a szatmári falvakban. Ezek egyébként is nagy űrtartalmú benzintankja sűrített levegővel meg volt nagyobbítva, hogy több üzemanyag férjen bele. Az ukrán benzinkutakon egy ék alakú rámpán, féloldalt tankoltunk – sokszor féláron a hazaihoz képest. Ez önmagában nem bűncselekmény, a cigarettacsempészet azonban már igen. Ezen a vidéken elég gyakran felbukkannak a cirill betűs cigisdobozok, szintén jóárasítva. A csempészek módszereiről legendák keringenek, van, aki a Tiszán úsztatja át, mások a testükre erősítik a „csíkokat” ragasztószalaggal, amíg le nem buknak.
Tudtad?
Ukrajnában a legmagasabb a világon a dohányzók aránya.
13. Nemtudom – a híres szilva
A jellemzően Szatmár-Beregben termő, pálinkának és lekvárnak is egyaránt a legjobb szilvafajta neve: Nemtudom szilva. Penyigei szilvának is nevezik. Dzsungelgyümölcsösökben nő, madarak hullatják a magját. Apró, nem magvaváló, de nagyon magas a cukortartalma. Nincs párja a szilvafajták között, és ezt a jellegzetes, savanyú öntéstalajt kedveli. Az ártereken nő, nem csak ültetett gyümölcsösökben. Nagyon ellenálló, míg a többi fát permetezni-ápolni szükséges, addig a Nemtudom szilva teljesen természetes és organikus. Európa egyik legnagyobb, utolsó, egybefüggő dzsungelgyümölcsöse errefelé, Kisar határában, a Tiszához közel található.
Tudtad?
A híres szatmári szilvalekvár akkor a legjobb, ha Nemtudom szilvából főzik. Rézüstökben készítik, cukor és minden tartósítószer nélkül. Folyamatosan kavargatni kell, 24-36 órán át nem alszik ilyenkor a család.Természetes gyümölcskoncentrátum: egy üveg lekvár 4-5 kilónyi szilvát tartalmaz. Tele van antioxidánssal, sokáig eláll, nagyon tömény, gazdag íze van. Szatmárban minden háztartásban megtalálható a kamrában belőle pár üveg – de van olyan család is, aki a gyerekei egyetemi tanulmányait fedezi a házi szilvalekvárfőzésből.
14. Szatmár nyelv
„Iszonykodik a kutyátok nekemfele!” – nincs még egy olyan pontja az országnak, ahol ennyire ízesen, hagyományosan beszélnek. Persze, ez is inkább az idősebbeket jellemzi, de ha egyszer megismerted, a szatmári szót össze nem téveszted semmivel. Csak itt hallható szavak, furcsa ejtésmódok, szólások ezek. Pédául errefelé senki nem mondja, hogy „jó”. Az itt „jaou”-nak hangzik. Az Audi ódinak, a kakaó kakónak. Mautner Zsófi nevét sem tudja senki kimondani rendesen, itt „Mótner” lesz belőle.
Tudtad?
Ha már Mautner Zsófinál tartunk, a gasztronómia koronázatlan királynője tavaly tavasszal járt Szatmárban – és bizony, főzött is. Tóth Szilárddal együtt, aki a budapesti, Michelin-csillagos Salt étterem séfje – és Mátészalkáról származik. Ami a Saltban a menő vacsorákon az asztalra kerül, annak egy része egy itteni gazdaságból származik: Szilárd rokonai egy vályogházban pármai módra érlelik a sonkát, egyedülállóan Magyarország területén.
15. Mosolygó szentek, középkori templomok
Szatmár tele van csodálatos, festett középkori templomokkal. A leghíresebb Tákoson található, ezt „mezitlábas Notre Dame”-nak is nevezik. Különleges technikával épült: a gerendái közét vesszővel fonták be, erre sarat tapasztottak. A gyakori árvizek a sarat kimosták, de a faváz megmaradt, és nem dőlt össze a templom. Ma is használják, de a gyülekezet már csak pár emberből áll. A másik híresség Csaroda 13. századi temploma. Egy véletlennek köszönhetően fedezték fel a templom freskóit. A református vallás felvételével a korábbi katolikus templomok falát lemeszelték, és a mészréteg megőrizte a korábbi freskókat.
Tudtad?
A környéken több mint 30 középkori templom található, ezeket összeköti egy tematikus útvonal, a „Középkori Templomok Útja”. Ezen végig is lehet biciklizni, rendszeresen visznek vezetett túrákat művészettörténészek-történészek errefelé.
16. Matuzsálem fák
Pár lépést kell csak sétálnod, hogy meglásd a környék egyik legöregebb fáját. A Kölcsei-Kende kúria egykori angolkertjében áll a hatalmas platán. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Cégénydányádi Kastély és az azt övező mintegy 16 hektáros természetvédelmi területen elterülő angolpark fái, bokrai és növényei igazi ritkaságnak számítanak. A parkban megtalálható többek közt az óriás platán, tulipán-, liliom- és páfrányfa, vérbükk, vörös tölgy, szelídgesztenye is, a fák alatt kora tavasszal pedig az ország legnagyobb állományú téltemetője virágzik. Saccold meg, hányan éritek körbe a közel 200 éves platánfa törzsét – aztán próbáld is ki, hogy igazad volt-e.
Tudtad?
Érdekességképpen elmondható, hogy a fa szinte saját élővilággal rendelkezik. Az odvakban csókák, denevérek, zöldküllők találták meg búvóhelyeiket, vagy költik ki itt fiókáikat.
17. Tündérkertek – őshonos gyümölcsfák
Szabolcs – Szatmár – Bereg egykor nagyon híres volt az almájáról. Ma is rengeteg almáskertet láthatsz errefelé – gyönyörűek voltak, amikor április elején virágba borultak. Almából azonban sokféle van – mint ahogy a többi gyümölcsből is. Mára már teljesen átvették a régi fajták helyét az úgynevezett rezisztens fajok, és eltűnt a Batul és a Sándor Cár alma, az Árpával érő körte és hasonló társaik. Ilyen régi fajtákból találhatsz fákat a cégénydányádi templomkertben. Előtte tábla jelzi, hogy melyik fa milyen gyümölcsöt terem.
Tudtad?
A környéken sokan foglalkoznak dióval is. A leghíresebb a Milotai dió, melyet még a tőzsdén is jegyeztek.
18. Az Alföld második legmagasabb hegye
Mindössze 154 méter magas, mégis elnyerte az ezüstérmet az alföldi hegyek versenyében. Ez a Tarpa-hegy. Geológiai érdekesség, egy rég kialudt vulkán ez, melyen nagyon sokáig termett a szőlő. A terület a Beregi borvidék része volt – amíg a terület nagy részét Beregszásszal és Ungvárral együtt hozzá nem csapták Kárpátaljához. Arrafelé még mindig erős a szőlészeti-borászati hagyomány, míg Tarpa inkább a pálinkakészítésre fordult rá. Olyan hétvégi házak találhatók rajta, melyek közt sétálva a tömény hetvenes-nyolcvanas években érezheted magad.
Tudtad?
A hegyen működik egy modern, gyönyörű borászat, a neve: Delelő. Nem csak kiváló bort készítenek, de van a hegyen három vendégházuk is: a szőlők közepében, szomszédok nélkül, teljes privát szférát biztosítva. Nagyon szépek, ízlésesek, különlegesek. A tulajdonosok igyekeznek csak jó fejek számára kiadni őket, akik becsülik az ilyesmit.
19. Túró Rudi és szemüveg
Bizony, ha szemüveged van és ha szoktál Túró Rudit venni: valószínűleg mindkettő Mátészalkáról származik. A Túró Rudi biztosan, ahogy beérsz az autópálya felől a városba, a bal oldalon ott a pöttyös falú üzem. Egyébként nem magyar találmány, a Tej Terméktanács Elnöke egy moszkvai utazása alkalmával kóstolta a „szirok”-nak nevezett hasonló terméket, amit itthon is elkezdtek utánozni. Halkan jegyezzük meg, hogy az orosz jobb. (Próbáld ki, Budapesten a Mammut mellett, az Arbat nevű orosz üzletben kapható.) Kevesen tudják, hogy a nagy szemüveglencsegyártó cégek központja (Zeiss és Hoya) is Mátészalkán működik. Nem csak a magyar piacra, hanem a világ számos pontjára kerülnek el az itt gyártott lencsék.
Tudtad?
A Túró Rudi folyton új ízekkel kísérletezik, és már létezik szatmári szilvás is. A lekvárt is helyben gyártják, itt termő gyümölcsből. Igazi helyi termék!
20. Hollywood és Mátészalka
Mátészalka, a terület egyik központja és meghatározó városa mert nagyot álmodni, és elég szerénytelen szlogent választott magának: „Mátészalka a fény városa, Hollywood bölcsője.” Ez első hallásra elég röhejesen hangzik, nem ezek a szavak szoktak beugrani Mátészalkáról, pedig igazak. Először is: Magyarországon itt volt először közvilágítás. Ez tény. És az is, hogy innen származik az egykori színészlegenda, Tony Curtis családja. De mondunk még valamit: Mátészalkán tanult Adolph Zukor, a Paramount Filmstúdió (és mondhatni a klasszikus Hollywood) megalapítója, aki száz éves korában is bejárt dolgozni. Kellett a pénz…
Tudtad?
Tony Curtis is járt Mátészalkán, az emlékszobáját pedig a lánya, Jamie Lee Curtis nyitotta meg, aki nagyon büszke magyar gyökereire, és gyakran emlegeti Mátészalkát is.
