2. Állattartás, sajtkészítés

Harminc éve hatalmas csordák jellemezték Szatmár aprófalvait. Napnyugtakor, amikor hazaballagott a csorda, megálltak az autók, a buszok, amíg a bocik meg nem találták a saját istállóikat. Naponta kétszer fejték őket, minden háznál volt szinte szarvasmarha. Ha jól figyeltek, a falvakban még mindig láthatjátok a ma már használaton kívüli, néhol dűledező tejcsarnokokat, ahol a tejet reggel és este átvették. A fejés után összejött a csarnoknál a falu apraja-nagyja, ez volt a falusi facebook, csak élőben ment a hírcsere. Lehetett háztól friss tejet, túrót, vajat kapni, és volt, aki sajtot is készített. Aztán megnehezedett a fejőstehenek házi tartása. Húsz éve felszámolták a nagy csordákat, ipari állattartó telepek jöttek létre, és ritkaságszámba megy, hogy valaki még ezzel foglalkozik.
Polyákné Bene Szilvia sajtjait érdemes megkóstolni, többfélét készít, a parenyica típusúakat sokszor a Szatmárban termő, aszalt gyümölcsökkel gazdagítja. Szilvi nem csak sajtot készít, az állatokat is ő neveli-feji. Pontosan tudja, miből lesz a sajt – ugyanis a jó takarmányt érezni a tej és a sajt ízén. A helyiek tudják, mi a jó, és szívesen vásárolnak tőle. Nincs honlap, nincs benchmarking és brainstorming sem szükséges ahhoz, hogy alakuljon a következő nap, mert mindegyik egyforma: hajnalban kelni, ellátni az állatokat és az egész napos munka után fáradtan elaludni.
Tudtad?
Az önfenntartó gazdálkodás divatos kifejezés, de megvalósítani nagyon kemény munka. Az állattartás helyhez köti a gazdát: ha van segítsége, egy-két napra el tud menni az állatai mellől, de nincs ünnep és nincs nyaralás – mert a fejősteheneknek senki nem szól, hogy karácsony vagy ünnepnap van. Helyben kell lenni, helyt kell állni. Mindennek – így a fejésnek és a sajtkészítésnek is pontos ideje van, a sajtkészítés nagyon alapos tudást és odafigyelést igényel. A Szatmárban élő emberek gondosak és figyelmesek. Útban Vásárosnamény felé figyeld meg a legelőket – látsz majd hosszan elnyúló réteket, itt-ott egy-egy nagyobb fával a közepén. A legenda szerint van, amelyik Rákóczi kurucainak sírját jelöli, a valóságban praktikus szerepük van: a nyári, nagy melegben árnyékukban hűsölnek az állatok. Hagyásfás legelőknek is nevezik őket.