Nem vicc, a terület a kendertermesztés központja volt. A kenderigény nem a holland hippiktől, hanem a helyi parasztoktól származott: ebből készültek a kötelek, zsákok, ponyvák, durvább textilek. A kender kemény szárát hasznosították: először vízben áztatták, majd megtörték (tilolták), aztán szöszt készítettek, megfonták, felgombolyították és télen a fonóban megszőtték. Sok parasztházban maradtak meg a kenderfeldolgozás eszközei. Beregdarócon a tájházban meg lehet ezeket nézni, itt a mai napig fonnak és szőnek. Ne csodálkozzon senki, ha a növénnyel találkozik: a nyugdíjasok termesztik. (Nem nyugdíjkiegészítés! Hagyomány.)