1. A kovács
Megszoktuk, hogy megveszünk valamit, aztán hamar tönkremegy vagy megunjuk – és könnyen hozzájutunk az újhoz. Lassan minden hamisítvány lesz, ami nem Kínából érkezik tömegesen, konténerekbe zárva. A paraszti, szegény világban nem létezett ilyen – nagyon megbecsülték, ha valami tartós és megbízható. A jó vas pedig ilyen – a mai napig. Szatmárban most is él még ez a hagyomány: jobban szeretik az itt élők a természetes anyagokat, látják és megbecsülik a kézműves tárgyakra fordított időt és energiát. A kovácsok száma mára megfogyatkozott, de az állattartás bőven ad munkát a patkolókovácsoknak és a kovácsolt, kézműves kések, balták, lakásdíszítő eszközök ma is népszerűek. Nehéz munka a tűzzel és a vassal bánni, nem csoda, ha ma már kevesen értenek a kovácsmesterséghez.
Dusnoki Gergely kedvtelésből kezdett a tüzes vassal foglalkozni, bő tíz éve. Élvezi, hogy minden egyes tárgy, ami a keze alól kikerül, egyedi lesz.
Tudtad?
Eltűnőfélben van, de még ma is láthatunk régi szekereket hazafelé tartani a határból, jól megpakolva szénával. Mátészalkán a Szatmári Múzeumban található egy látványos kocsigyűjtemény – a szántól a hintóig. A kocsivasalás külön tudomány volt, ha valaki eljut a múzeumba, érdemes a kocsivasalatokat külön megfigyelni. Mesteri munkák.
