Oroszlányban jártunk Csige Ferencnél, aki szabadidejét, korai nyugdíjas éveit erdőben biciklizéssel és természetfotózással tölti. Kérdezgettük a fotózásról, bányász létről, flow élményről.
Hogyan lettél bányász?
Balmazújvárosban születtem, alföldi vagyok, de nagybátyám bányász volt Oroszlányban. Hatodikos koromban családlátogatóba jöttem, nagyon megtetszett, amit a bányászmúzeumban láttam, és amit nagybátyámtól hallottam. Később elvégeztem a szakmunkás képzőt, így lettem bányász.
Milyen egy bányász napja?
Mint mindenki másé, aki 3 műszakban dolgozik. Felkelsz, és teszed a napi dolgodat. Dolgoztál már irodában? Na, hát pont ugyanolyan. 🙂 Én 14 évesen kezdtem a bányásziskolát, ekkor mentem le először a bányába. Először furcsa volt, persze, de utána annyira hozzászokik az ember, mint Neked bemenni az irodába. Talán az más benne, hogy nem biztos, hogy kiszállsz… Amikor elkezdtem, meg sem fordult a fejemben, hogy nem fogok kiszállni.
Azzal, hogy megtanultad kezelni a különböző stresszhelyzeteket a bányában, a föld felett is kitolódtak a határaid?
Sokkal jobban óvom magam most, mint amikor dolgoztam. Akkor kevésbé féltettem a testi épségemet. Nincs meg már az a napi stressz, de ez lehet, hogy a korral is jár.
Mi a bányászkodás jó és rossz oldala?
A jó oldala, hogy nyugdíjas vagyok. De amikor elindultam nem volt még ilyen lehetőség, nem ezért jöttem ide. Eleinte jól lehetett keresni vele, viszont kevés szabadnapom volt. Egy húzós nap után nem mindig volt kedvem mást csinálni, és kellett a nyolc óra alvás is.
Egészségügyi hátránya van természetesen a fizikai terhelés miatt, kopnak az ízületek például. Bár a szenet gépek termelik ki főleg, én olyan helyen dolgoztam, ahol fúrtunk, robbantottunk, csákányoztunk, ácsoltunk, lapátoltunk kézzel. Mindezt azért, hogy a gépek elférjenek.
Hogyan és miért kezdtél el állatokat fotózni?
Alapvetően embereket akartam fotózni, de egyszer elhívtak szarvasbőgést hallgatni. Ott véletlenül kijött elém egy szarvas, lefotóztam. Így kezdtem el állatokat fotózni, egy véletlen folytán. Az első gépem egy filmes gép volt. A fotó vagy sikerült, vagy nem. Olyan is előfordult, hogy 36 kockából csak egy lett jó. De akkor még embereket fotóztam, ami szerintem nagyon nehéz. Beférkőzni a bizalmába, kihozni belőle, a legjobbat. Az állat nem reklamál.
Ami viszont még fontosabb, hogy mozoghatok, a mozgás életformám. A vadfotózás olyan, mint a vadászat, ad egyfajta adrenalint. Kimész az erdőbe, meglátod a vadat, megpróbálod becserkelni, és ha sikerül, az nagyon nagy élmény. Ennél már csak az a nagyobb élmény, ha úgy tudod otthagyni a vadat, hogy nem zavarod meg, ami sajnos ritkán fordul elő.
Te milyen szintű fotósnak tartod magad?
Nem tudom, nem mérem máshoz magam, a saját magam öröméért csinálom. A fő szabadidős elfoglaltságom a bringázás, ez csak kiegészítő hobbi.
A profiknak általában van saját területük, és úgy alakítják ki a lest. Órákig képesek egy helyben várni a megfelelő pillanatra, és olyan gépük van, amivel messziről is tudnak jó képet csinálni. Én menni szeretek, nem szoktam lesből fotózni. Tudok egy-két helyet, ahol valószínűleg jók lesznek a fények, de a képeim nagy többsége véletlen.
Szerintem a kép hangulata sokkal fontosabb, mint a minősége (egy bizonyos szintig). Úgyhogy profi vagy nem profi, de nekem nincs türelmem lesben várni.
Mit fotózol a legszívesebben?
Embert szívesebben fotóznék (portréfotózás), mert látványosabb, csak sokkal nehezebb. Nagyobb technikát igényel, például világítás technika terén. Egy embert lefényképezni más fényekkel teljesen más hangulatot ad vissza. Az állatot lefotózod és kész a kép, mindig ugyanúgy néz ki. Viszont nagyon élvezem a fénykép készítésének körülményeit, ez nagyobb élmény, mint maga a kép. A flow érzés fontos számomra a cserkelésnél, ezért sem állok lesben.
Állatok közül mit fotózol legszívesebben?
Ez szezonális. Tavasszal kis rókát, kis malacot, ősszel szarvasbikát. Szarvasbikát kihívás fotózni, mert csak éjjel mozog, napközben elfekszik a sűrűben. Csak bőgéskor megy a tehén után, de amikor mozognak, a vadászat miatt már nem mehetek ki. A teheneket könnyebb lencsevégre kapni, mert ők napközben is mozognak.
Mit ad neked a fotózás?
Többek között sikerélményt. Örülök, ha megfelelőek a fények, és jó szögből tudtam fényképezni. Az még nagyobb sikerélmény, ha természetes környezetében tudom lefotózni, és nem egy beetetett helyen, ahova oda vannak szoktatva a vadak.
Esztétikai élményt. A szépség örök, mindig talál az ember olyat az életben, ami szép. Ránézni egy szép tájra, szép nőre, szép kocsira örömérzetet ad.
De számomra a legmotiválóbb maga a cserkelés, a mozgás és a flow élmény.
Melyik képre vagy a legbüszkébb?
Büszke a teljesítményére lehet az ember, de számomra ez nem teljesítmény, inkább szerencse. De van pár kép, ami kifejezetten tetszik.
Dagonyázó bika: Ez az egyik legnagyobb élményem, legalább 70 képet csináltam róla. Egy idő után annyira közel jött, hogy észrevette a fényképező hangját, és megugrott.
Róka: Ez a kép nagyon jó lett, egy szelíd róka volt, az erdő közepén bolhászkodott. Lefényképeztem, és nem ment el, körülbelül 10 méterre volt tőlem. Viszont nem volt benne vadászati élmény, csak szerencsém volt.
Bőgő bika: Egy bika kijött a vadföldre, ivott, s el akart menni, ezért szájjal rábőgtem, mert olyan szögben állt, hogy nehezen lehetett fotózni. Megfordult, és nagy ámulatomra vissza is bőgött.
Nem támadnak meg az állatok?
Ez nagyon ritka, az állat inkább menekülni próbál, kivéve, ha sarokba van szorítva.
A vadászokkal milyen a viszonyod?
A vadászok nem nézik jó szemmel, ha vadászterületen járkálsz. A Vértesben az erdőt korlátozás nélkül látogathatják a természetjárók, kivéve, ha tilalom van (hajtóvadászat, bikavadászat). Nem szabad arrogánsnak lenni, de tisztában kell lenni a jogainkkal. Van olyan vadász is, akivel összebarátkoztam, és legközelebb már ő mutatott jó helyet a fotózáshoz. Én biciklivel megyek, hogy eljussak olyan helyekre is, ahova máshogy nem lehet, és ahol kevesebb ember jár. Bármennyire igyekszem, sajnos, nem lehet teljes csendben menni, mindenképpen zajt csinál az ember az erdőben.
Hogyhogy nem vágysz elismerésre?
A szereplés nem motivál, sőt inkább visszatart, de az elismerés jól esik. Nincs saját facebook vagy instagram oldalam sem. A fotóim a facebook profil oldalamon találhatók meg.
Miben szeretnél fejlődni?
Türelemben. Akkor valószínűleg jobb képeket csinálnék. Nem tudok sokáig lesben állni, 1-2 órát el tudok ücsörögni, de többhöz nincs türelmem. Az évek során tapasztaltabb lettem, például abban, hol keressem az állatokat, hogyan közelítsem meg őket. Emlékszem, hogy eleinte az is élmény volt, ha az állatból valamennyi látszódott a fotón. Most már nagyobbak az elvárásaim, de a saját elvárásaimnak megfelelnek a képek.
Köszönjük az interjút!
