Petőfi nagy kalandor volt, és Szatmárban éltek a cimborái, így gyakran járt erre. Báró Luby Zsigmondnál többször vendégeskedett, ilyenkor kijárt a folyókhoz (állítólag leginkább a kocsmákba, azok alaposan lekötötték) is. A Tiszánál című versének színhelye („ott, hol a Kis Túr siet beléje…”) Luby Zsigmond kastélyától nem messze található, Kisarban. Egy több száz éves fát itt Petőfi fájaként tartanak számon. A fába villám csapott, maradt benne élet: egy kis ága újra kihajtott, nem pusztította el a tűz teljesen. A kurta kocsma pedig valószínűleg Tunyogmatolcson állt.