Magyarországnak nincsenek regionális ételei. Ha elmegyünk az Őrségbe, megkóstoljuk a tökös-mákos rétest és a dödöllét, de itt véget is ért a történet. A palócoknál ott a krumplilángos, a sváboknál a strudli, de nincs olyan tájegységünk, mely önálló, karakteres gasztronómiával, két-három saját ételnél többel rendelkezik. Kivéve Szatmárt. Itt olyan ételeket esznek, melyekről az ország más részein még csak nem is hallottak. Egy részük az erdélyi konyha ételeihez hasonlít, ilyen a tejes és a kacsamájas puliszka például. Külön iskolája van a töltött káposztának – rendszeresen össze is vesznek a hívei, hogy melyik az igazi. A hajdúságitól eltérően nem savanyú, hanem lapos, édes káposztába töltik, nem rizzsel, hanem kukoricadarával készül és paradicsomlével öntik nyakon. Az ételek nevei is viccesek: káposztás paszuly, mocskos tészta, rongyos lapótya, kukó, oltott kása, lesi pecsenye, cinkepuliszka, pezsgős pogácsa, töltike, almás porlós. Ha tudni szeretnéd, mik ezek, keresd meg Zsuzsát, Beát vagy Melindát, és elmesélik.